Rólam mondták

“Haagen Imre egy igazi szamuráj. Na nem szomorú, csupán annyi mindent csinál. És, ha már belekezd, jól és szívvel teszi. Építeni és épülni szeret, szóban, dalban, versben, színpadon és: Emberileg. Ugyanúgy gondolkodunk zenéről, szerelemről, emberségről és kiegészítjük egymás világát. Az évek során leszerződtünk egy hosszú, végtelen Barátságba. Inspiráló ember. A Barátom.”

“Haagen Imre olyan férfi, aki mellett minden lány Nőnek érzi magát. Már-már zavarba ejtően figyelmes függetlenül attól, hogy együtt dolgozunk egy filmen, vagy “csak” beszélgetünk, mint kollégák, barátok. De talán a legfontosabb, hogy bármit csinál, azt SZÍVVEL-LÉLEKKEL teszi! Ez érződik a versein, a dalain, a színészi produkcióin. És amikor riportot készít valakivel, elhiteti a hallgatókkal, hogy éppen a világ legérdekesebb emberével beszélget. És ez jó! Rendkívüli tehetség! Örülök, hogy ismerhetem!”

“A tehetséges ember a természetességéről ismerszik meg. Számára adottság az, ami másnak irigyelt babér.
Haagen Imrében éppen az a feltűnő, hogy olyan magától értetődően tehetséges, talentuma magából következően természetes. Az ilyen emberek egy-egy jellemző tulajdonságban előznek meg másokat. Csakhogy Haagen Imre tehetsége sokoldalú, előzékeny és csillogó, már-már pazarlóan nagyvonalú.
Szinte ontja magából a műveket, gyűjti az elismeréseket, számtalan területen ér el ambíciózus és perspektivikus sikereket.
Ám sokoldalúsága is éppúgy természetes, mint a tehetsége: nem hivalkodó, nem magamutogató, még csak nem is mindig tudatos. Valójában nem tesz mást, mint elosztogat, mintegy visszaoszt, visszaad nekünk is valamit abból, amit ő a természettől öröktől fogva megkapott. Az ilyenre mondják: szerencsés ember. Pedig ha tudnák!
Mi vagyunk áldottak és szerencsések, hogy ismerhetjük őt.”

A nők azért érzik magukat biztonságban Imre közelében, mert tiszteli és kedveli őket. A nők hálásak, mert szórakoztatja őket. Ha lenne egy PSzichoszínházam (ja, van is!), Haagen Imrét is felkérném, hogy vele legyenek a nézőink. Ha bulit csapnék, (tervezem!), nem hagynám ki a Haagen-csomagot, jöjjön, énekeljen, vagy amit akar.

“Bármilyen mély a víz, őt nem kell félteni!“

Nos igen ő az IMI , csupa nagybetűvel, hiszen ő lassan egy intézmény az életünkben! I, mint igyekszik, M, mint mindent, I, mint idevarázsolni! Igazi teremtő egyéniség, aki ha megálmodik valamit, azt azonnal létre is hozza, miközben képes idegen embereket egy csapattá kovácsolni!
A minőségi művészet terjesztése az élete, amiből nem enged, még ha fájdalmas vitákkal is jár, de mindig önazonos, őt csak a létrehozás öröme, az alkotni vágyás irányítja, de a gyeplő akkor is a kezében van!
Bármit rábízhatsz, mert a tehetségéhez mérten mindent meg fog tenni azért, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetből! Én csak annyit mondok, hajrá, Imi, kívánom a legjobbakat neked, mindannyiunk érdekében is!

“Motoszkált egy jó dal a fejemben, gyorsan feljátszottam a dallamot és átküldtem Imrének, hátha rárezonál és kiteljesíti a hozzá írt szöveggel olyanná, amilyennek lennie kell. Fél óra múlva ( ! ) küldte is a szöveget.
Egy döbbenetesen tartalmas és sokatmondó vers, tele finom szójátékkal és humorral – mindezt úgy, hogy könnyedén és felszabadultan lüktet, pulzál együtt a dallammal.
Azt hiszem, ez a lényeg: ezt nem lehet úgy csinálni, hogy beleszakad az ember és vadul nekiesik teljes gőzerővel – erre születni kell, ezt az ajándékot felülről kell kapni. Azóta ez többször is megesett – ugyanolyan könnyedén és varázslatosan törtek elő a gondolatok és szavak belőle, mint máskor is. Kevesen vannak ilyenek – nagyon nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Imrével együtt alkothatok!“

Sajnálom, hogy napjainkban egyre inkább háttérbe szorulnak azok a régi klasszikus adottságok, mint az egyedi orgánum és a szép magyar beszéd.
Imrével való társalgásban egyidejűleg köszönnek vissza ezek a sajnos egyre inkább múltat idéző fontos erények, és őt hallgatva kiviláglik újra és újra, hogy mennyire értékes is ez a számunkra.

Haagen Imre versei egyszerre játékosak és bölcsek, tréfásak és tragikusak. Helyet kap verseiben politikum, a hazafiasság, a filozófia, a szerelem – egyszóval minden olyan szép és emelkedett dolog, amiért verseket olvasunk és írunk.
Üde rímelés, dallamos, néhol egyenesen dalszerű prozódia – és hit abban, hogy a világ lehet szép, értelmes és bonyolultságában is áttekinthető, ahol helyük van az emelkedett és éteri gondolatoknak ugyanúgy, mint a hétköznapok egyszerűségének.

Én a nemes egyszerűség, a természetesség híve vagyok. Na az Imi ilyen.
2020-ban a Covid idején hozott össze minket az Élet, pontosabban a közösségi tér, ahol meghallgattam egy Haagen Imre verset, amit saját maga adott elő, és gondoltam írok már neki, hogy volna-e kedve az én versemet is felolvasni.
Mondanom sem kell, hogy a hangjában tényleg ott volt az, amit ilyenkor bele lehet adni, plusz az a nemes egyszerűség, átélés, amihez hűen ragaszkodom. Továbbá kedvelem benne a Haagen Imis lazaságot és tök jó, hogy ő is szokott Költeni persze nem a Tojásra vagy a Pénzre értem, hanem a Verseire.

„Haagen Imre versei keserédesek, de egyáltalán nem szomorúak. Süt belőlük a bölcsesség, az optimizmus, sok -sok minden megtalálható benne, amit mi magunk is átéltünk már, vagy fogunk. Fontos dolog az életünkben az „Édes kislányunk”, a világbékével kapcsolatos vers, pedig (jóval a mostani háború előtt íródott) sajnos fájdalmasan időszerű. A „Megint egy szerelmes versben” a lelkesedés, a megtalálás öröme mögött megbúvó félelem, hogy ennek is egyszer vége lehet és mivé lesz a szerelem ami oly szép volt a kezdetek kezdetén. A drámaírás szabályainak az egyik pontja, hogy el tudod e mondani egy mondatban az egész könyv tartalmát. Ez most szinte lehetetlen. Nagy kedvencem az „Egyszerűen nem tudok szólni”, de nehéz lenne egy „címadó dalt” kiválasztani, olyan szép mindegyik. Összességében ha az ifjúságnak kéne a költészet lényegét tanítani , biztosan javasolnám nekik ezt a kötetet.”