Haagen Imre
A költő
Szélviharmónia
„A költészet egy rendkívül szubjektív és intim önkifejezési mód. Szó szerint a saját szívdobogásod. A ritmusod. A lelked zenéje. Szuperkoncentrálva. Egy sűrű darab önmagadból.”
” Val Kilmer
Eddig három verseskötetem jelent meg. A Szélviharmónia 2022-ben, a Felhőgramofon 2023-ban, az Öröklételem pedig 2025-ben. A kötetek hátoldalán Vajek Jutka, Koltai Róbert, Gerendás Péter, Szentpéteri Nagy Richárd, Péterfy Gergely és Zoltán Tamás ajánlásai olvashatók.
Azt hiszem, a versek valójában nem is bennem születnek, hanem valami olyasmi történhet, hogy valahogy átengedem őket magamon. Valahol a lelkem mélyén megállnak egy kis „mérhetetlen” időre, megpihennek, magukba szívnak ezt-azt belőlem, mindenféle szilánkokat, kisebb-nagyobb sebeket meg lerakódásokat, s így leszek benne a sorokban én magam is egy kicsit. Na persze gyakran nem is kicsit. Ezek a sorok, rímek és hangulatok a mélyembe engednek bepillantást. Olykor azt gondolom, talán túlságosan is, de ez nem baj, hiszen semmi sem véletlen. Sem az, amikor megírom, sem pedig az, amikor olvasod.
Verseimben megjelenik az élet értelmének keresése, benne vannak „Az út” történetei, az elengedés, az összeomlás, a ragaszkodás. A hol megtalált, hol végleg elveszettnek hitt szerelem. A Főnixmadárként hamvaiból mindig feltámadó remény kötetei valójában rólam szólnak, és azt hiszem, mindannyiunkról. Sokan mondják, hogy verseim az éltető és a túlélhetetlen életszakaszok hullámvasútja, a keserves útkeresés esszenciája, és a „van élet a halál után” életérzés költészete egyszerre. Ebben azt hiszem, lehet valami.
Felhőgramofon
A második, Felhőgramofon című kötetem az elengedés, az összeomlás, a ragaszkodás, az elveszett szerelem és a fel fellobbanó remény kötete. Egy túlélhetetlen életszakasz esszenciája, a „van élet a halál után” érzés költészete.
A Fénykép a jövőből című dalom egyik versszaka pedig tulajdonképpen maga a Felhőgramofon kötet, négy sorba sűrítve.
„Szívemben minden egyes dal egy végtelen erdő.
A sebeket kiírom magamból, ez túl csak így élhető.
A dalban összeérnek a föld és az ég.
Az örökzöld és a végtelen kék.”
Haagen Imre – Fénykép a jövőből
• dalszövegíró •
Az, hogy a saját dalaim szövegét én írom (Haagen Imre : Fények és árnyék – 2024), számomra egyértelmű. Az élet azonban úgy, hozta, hogy igen gyakran másoknak is írtam dalszöveget, és az olyankor tulajdonképpen egy másfajta tudatállapot. Mert olyankor én valójában nem magam vagyok, hanem a dal főhőse. Például Tunyogi Péter, Mujahid Zoli, Fehér Adrienn, Jónás Andi, vagy Pomázi Zoltán és a Bojtorján. De voltam már az Intermezzo meg a Finucci Bros és Kökény Attila és Bebe is. Vagy éppen az Alma zenekar. A sornak pedig remélem, még nincs vége… Hiszen, ha olyan dalt sodor elém az élet, ami felébreszti bennem az alkotás madarát, akkor nem tudok ellenállni a kísértésnek és szárnyalok.
„Szívemben minden egyes dal egy végtelen erdő.
A sebeket kiírom magamból, ez túl csak így élhető.
A dalban összeérnek a föld és az ég.
Az örökzöld és a végtelen kék.”
Haagen Imre – Fénykép a jövőből