költő
„A költészet egy rendkívül szubjektív és intim önkifejezési mód.
Szó szerint a saját szívdobogásod. A ritmusod. A lelked zenéje. Szuperkoncentrálva.
Egy sűrű darab önmagadból.”
Val Kilmer
Eddig három verseskötetem jelent meg. A Szélviharmónia 2022-ben, a Felhőgramofon 2023-ban, az Öröklételem pedig 2025-ben.
A versek valójában nem is bennem születnek, inkább csak egy varázslat részese vagyok, ahogyan észrevétlenül átengedem őket magamon. Közben valahol a lelkem mélyén minden egyes vers megáll egy kis „mérhetetlen” időre, megpihen, magába szív ezt-azt belőlem, sóhajokat, életörömet, mindenféle szilánkokat, kisebb-nagyobb sebeket meg lerakódásokat. Hát így leszek benne a sorokban egy kicsit végül én magam is. Talán nem is csak egy kicsit.
Ezek a sorok, rímek és hangulatok a szívem összes kis kamrájába bepillantást engednek. Néha azt gondolom, olykor talán túlságosan is. De közben ez mégsem baj, hiszen semmi sem véletlen. Sem az, amikor megírom, sem pedig az, amikor olvasod.
A verseimben megjelenik az élet értelmének keresése, benne vannak „Az út” történetei, az elengedés, az összeomlás, a ragaszkodás, a csend és a kiáltás. És a hol újra megtalált, hol végleg elveszettnek hitt szerelem. Ezek a Főnixmadárként, hamvaiból újra meg újra feltámadó remény kötetei valójában nem csak rólam szólnak, hanem mindannyiunkról. Sokan mondják, hogy a verseim az éltető és a túlélhetetlen életszakaszok váltakozása. A sors hullámvasútja, a keserves útkeresés esszenciája az elengedés, az összeomlás, a ragaszkodás, az élet nagy kérdései, a forradalmi tűz, a bátorság és a vakmerőség kötete, valamint az elveszett szerelem, a fel-fellobbanó remény és a „van élet a halál után” életérzés költészete egyszerre.
A Fénykép a jövőből című dalom egyik versszaka pedig tulajdonképpen én magam vagyok, négy sorba sűrítve.
„A szívemben minden egyes dal egy végtelen erdő.
A sebeket kiírom magamból, ez túl csak így élhető.
A dalban összeérnek a föld és az ég.
Az örökzöld és a végtelen kék.”
Haagen Imre – Fénykép a jövőből
A kötetek hátoldalán Vajek Jutka, Koltai Róbert, Gerendás Péter, Szentpéteri Nagy Richárd, Péterfy Gergely és Zoltán Tamás ajánlásai olvashatók.
Szélviharmónia
„Haagen Imre versei egyszerre játékosak és bölcsek, tréfásak és tragikusak. Helyet kap verseiben politikum, a hazafiasság, a filozófia, a szerelem – egyszóval minden olyan szép és emelkedett dolog, amiért verseket olvasunk és írunk. Üde rímelés, dallamos, néhol egyenesen dalszerű prozódia – és hit abban, hogy a világ lehet szép, értelmes és bonyolultságában is áttekinthető, ahol helyük van az emelkedett és éteri gondolatoknak ugyanúgy, mint a hétköznapok egyszerűségének.”
Péterfy Gergely
2022.02.20„Haagen Imre versei keserédesek, de egyáltalán nem szomorúak. Süt belőlük a bölcsesség, az optimizmus, sok -sok minden megtalálható benne, amit mi magunk is átéltünk már, vagy fogunk. Fontos dolog az életünkben az „Édes kislányunk”, a világbékével kapcsolatos vers, pedig (jóval a mostani háború előtt íródott) sajnos fájdalmasan időszerű. A „Megint egy szerelmes versben” a lelkesedés, a megtalálás öröme mögött megbúvó félelem, hogy ennek is egyszer vége lehet és mivé lesz a szerelem ami oly szép volt a kezdetek kezdetén. A drámaírás szabályainak az egyik pontja, hogy el tudod e mondani egy mondatban az egész könyv tartalmát. Ez most szinte lehetetlen. Nagy kedvencem az „Egyszerűen nem tudok szólni”, de nehéz lenne egy „címadó dalt” kiválasztani, olyan szép mindegyik. Összességében ha az ifjúságnak kéne a költészet lényegét tanítani , biztosan javasolnám nekik ezt a kötetet.”
Gerendás Péter
2022.03.15.
Felhőgramofon
„Széles körben tartják úgy, hogy ha egy dalszöveg jó, az már majdnem vers. Nehéz azonosulni ezzel a nézettel. Vers és dalszöveg valójában mindig két külön műfajt jelentett, melyeket a maguk szabályai szerint kell megítélnünk (lám, a megzenésített versek közül milyen kevés a sikeres ötvözet). Haagen Imre költészete azonban megtanít minket arra, hogy a zenét akkor is belehalljuk a versbe, ha nem szereztek hozzá. A szöveg zeneisége ebben a költészetben elemi robajjal szólal meg, már-már önálló műfajt teremtve, akár van hozzá muzsika, akár nincs. Ez a versírás e sajátosságával – modernsége ellenére – az ősi eredethez repít vissza minket, amikor még egybeértek a művészeti modorok. És persze a dallam mellett kiszól e versekből a költő maga is. Az őjellegzetes hangján beszél hozzánk ez a könyv, méltón aszerző sokrétű, végtelen tehetségéhez és szinte beláthatatlan sokoldalúságához. Költészete is, mint az élet, szabad és kötött, szárnyaló és alázatos, mai és ősrégi egyaránt. Íme, egy újkötet, amely máris klasszikus.”
Szentpéteri Nagy Richard
2022.02.28.„Egy felnőtt férfi, akiből nem tűnt el a mindent elsöprő vágy. Ez a férfi szeret egy nőt. A nőt szereti. Az egyetlent. Lángol és robban. A nő hangját hallja a szél suttogásában, az arcát látja a víz tisztaságában, és akkor is perzseli a tenyerét a nő keze, ha az éppen nincs vele. Kevés felnőtt férfi mer ilyen mélyről szeretni. Haagen Imre bátor: engedi, hogy marcangolják a vágyai… ”
Zoltán Tamás
2023.03.30.
Öröklételem
„Színész, dalszerző, énekes és költő- ez Haagen Imre, akinek 3. verseskötetét olvashatjuk.
Költészetében benne van az egész lénye, a szóképek csodálatosan közvetítik az érzelmi gazdagságot. A rímek zeneisége nem meglepő. Imre lelkét nyújtja felénk az elmúlt szerelem, az élet fájdalmai, a kételkedés a létben, a remény, a természettel való azonosulás is megtalálhatók a verseiben. Úgy játszik a szavakkal, mint az elismert festő az ecsettel. Kedves Imre! Köszönöm, hogy a barátod lehetek és ne kételkedj magadban. Áldott tehetség vagy. Azt a versedet, amivel elköszönök, kiemelem a kötetből.
Íme:Hajlik a valóság
Sok a duma, kevés a pénz,
Import az eper, cukros a méz,Avas a zsír, a narancs savanyú,
A jövő homályos, a jelen sanyarú.A politika hazug, az árfolyam zuhan,
Hajlik a valóság, igenis uram!A hülye is tudja, hogy meztelen a király,
De viszi a lendület, a pokol az irány.Roppan a gerinc, beteg a lélek.
Mit képzelnek ezek a svédek?!Csak túlélünk egymás hegyén-hátán,
Mindenki szembe jön az autópályán.”Vajek Jutka
2025.03.30
„Játszottam a verseiddel, Imi!
Mégpedig azt, hogy fel-felcsaptam őket találomra bárhol és beléjük olvastam, csak úgy, kukucskálva. Kíváncsivá tett, hogy vajon így mit mondanak nekem. Aztán persze szépen becsülettel elolvastam őket, ahogy rendes olvasóhoz illik.De a kezdeti játék mégis ráböbbentett valamire:
Ezek nem is versek!
Nem ám!
Hanem dalok!
Hallani lehet belőlük a zenét.És ez bizony nem kis dolog…”
Koltai Róbert
2025.03.20.
• dalszövegíró •
Az, hogy a saját dalaim szövegét én írom (Haagen Imre : Fények és árnyék – 2024), számomra egyértelmű. Az élet azonban úgy, hozta, hogy igen gyakran másoknak is írtam dalszöveget, és az olyankor tulajdonképpen egy másfajta tudatállapot. Mert olyankor én valójában nem magam vagyok, hanem a dal főhőse. Például Tunyogi Péter, Mujahid Zoli, Fehér Adrienn, Jónás Andi, vagy Pomázi Zoltán és a Bojtorján. De voltam már az Intermezzo meg a Finucci Bros és Kökény Attila és Bebe is. Vagy éppen az Alma zenekar. A sornak pedig remélem, még nincs vége… Hiszen, ha olyan dalt sodor elém az élet, ami felébreszti bennem az alkotás madarát, akkor nem tudok ellenállni a kísértésnek és szárnyalok.
„Szívemben minden egyes dal egy végtelen erdő.
A sebeket kiírom magamból, ez túl csak így élhető.
A dalban összeérnek a föld és az ég.
Az örökzöld és a végtelen kék.”
Haagen Imre – Fénykép a jövőből