AHOL A KÖLTÉSZET ÉS A ZENE TALÁLKOZIK
Ady Endre, Radnóti Miklós, József Attila vagy éppen Tóth Árpád költészete alapműveltségünk részét képezik, ugyanakkor felgyorsult világunkban talán gyakran kissé nehezen fogadjuk be őket. Nem könnyű visszalassulnunk a klasszikusok tempójához és nem könnyű elmerülnünk a versek mélységében.
Ugyanakkor, ha a jól ismert klasszikus és kortárs verseket úgy tesszük még izgalmasabbá, úgy hántjuk le róluk az újabbnál újabb rétegeket, hogy ott, abban a pillanatban az improvizatív dallamoknak köszönhetően megszületik a csoda, akkor létrehoztunk valamit, ami addig a legtöbb ember számára ismeretlen volt. Miközben zenébe csomagoljuk a verssorokat, folyamatos kölcsönhatásban vagyunk egymással, a közönséggel és az akár évekkel ezelőtt élt költők szellemével.
Nem akarjuk elmagyarázni, vagy megfejteni, hogy mire gondolhatott a költő, ugyanis mi abban hiszünk, hogy a költészet és a zene együtt örvénylése képes megteremteni azt az atmoszférát az alkotók és ez esetben a hallgatók között, ami akár a még fel sem tett kérdésekre is választ ad.
- Haagen Imre – ének / vers
- Kollár Tamás – zongora
- Chelemen Paula – klarinét / fuvola / szaxofon
- Máthé László – nagybőgő / hegedű / basszsugitár
